A DIZÁJN EREJE – első felvonás

A dizájn ereje  ma már megkérdőjelezhetetlen. A legnevesebb cégek attól váltak naggyá, hogy időben felismerték: a jó minőségű, nagy mennyiségű, de megjelenésében középszerű termék nem biztosítja a cég jövőjét hosszú távon.  A kevesebb néha több, de csak ha ez a kevesebb egyszersmind jobb is.

 

Ezt a híresen jó minőségű padlókat gyártó német Paradornál Coesfeldben komolyan is gondolták. Ezért aztán elkezdtek híres tervezőket, tervezői csoportokat alkalmazni, akik egyedi, összetéveszthetetlen formavilágú darabjaikkal emeltek ki és tettek világhírűvé eleddig sok céget. A dizájner furcsa szerzet: nem elégszik meg azzal, hogy pusztán valami érdekes, olykor meghökkentő formájú vagy színű tárgyat tervez, hanem teljesen új anyagokkal, felületekkel kísérletezik, párosítja őket, ezáltal új műszaki megoldások fejlesztésére is készteti a gyártókat.

 

Az ember zavartan pislog, amikor meglátja a Less is more ("A kevesebb több"  - Ludwig Mies van der Rohe híres mondása) mellett a polgárpukkasztó műszőrmés szarvas-trófeát, ami messziről valódinak látszott. Az ízléses giccs paradoxona folytatódik az asztalon elhelyezett Marcel Wanders tervezte Crochet table (horgolt asztal) névre hallgató kockájával, ami epoxi bevonatos pamutból készült, nagyanyáink csipketerítőit idézve, prégelt bőrrel borított asztalon, szép kiegészítőkkel társítva. Lám, így is ki lehet csúfolni a giccses kispolgári ízlést, megmutatva, hogy kellő tehetséggel még az is "fogyaszthatóan" tud kinézni.

 

A színpadias skizofrénia itt még nem ért véget, hiszen hogy is maradhatna ki a sorból Philippe Starck a szinte semmi, átlátszó műanyagszékével, asztali lámpáival és mögötte nehéz bíborfüggönnyel. Hogy mindezt tisztán lássuk, lőn világosság is, többek közt a MOOOI Horse-lámpája is segített ebben. Az életnagyságú fekete lovat a FrontDesign svéd hölgyekből álló csapata tervezte.

 

A gyár megbízott tervezőcsapata kitett magáért, amikor mindezeket "csak" körítésnek szánta saját termékpalettájához, melyet minden létezhető módon bemutatott. A PARADOR betűit nemesfa és laminált padlók anyagából alkották nagyfokú kreativitással és humorral, ami külön erény ebben a szakmában.
A padló - lerakva csak 2 dimenzióban látszik, de itt a tervezői kreativitás révén szinte még kettővel több lett anélkül, hogy túlzásokba estek volna, és nem harsogták túl a galéria túlsó felén elhelyezett, Bouroullec testvérpár Panier Basket névre hallgató asztalkáit sem.

 

Ez a TRENDCENTER valami fantasztikusan megtervezett épület,  a tervezőit csak szuperlatívuszokkal lehet illetni.  Több különálló - mégis összefüggő térre oszlik, ezekből a nyitott, galériás emelet az egyik blokk, a hálószoba  (amit a következő évben egészen más enteriőr váltott fel), szintén külön életet él, az oszlopokon álló földszinti "galéria" fent egy zárt henger formájú, belül sejtelmes szobát rejt.  De vannak itt még bőven meglepetések, ezekről a második felvonásban fogok beszámolni.

Na és el ne felejtsd: a padlók, amiket itt nagyon profi módon, cseppet sem tolakodva mutatnak be, MIND megvásárolhatók itthon. Ha kérdéseid vannak ezzel kapcsolatban, kérhetsz tőlem tanácsot itt is, segíthetek betervezni, hogy a bőség ne hozzon zavarba.
Olvasd el a cikk második felét is, nem fogsz csalódni!

 

Comments are closed.